This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project to make the world's books discoverable online.

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the publisher to a library and finally to you.

Usage guidelines

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying.

We alsó ask that you:

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for personal, non-commercial purposes.

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the use of public domain materials for these purposes and may be able to help.

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.

About Google Book Search

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web

at|http : //books . google . com/

-jvr-.K

SZÁZADOK.

MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT

KÖZLÖNYE.

A választmIny megbízásiból SZEBKESZTI SZILÁGYI SÁNDOR

TITKÁB.

(XV. ÉVFOLYAM.)

BUDAPESTEN, 1881.

KfADJA MAGTÁR TÖRTÉNELMI TÁRSüUkT.

¥Bie.ll&\StoV«<ái^

r

A -l^nRO llVSAXt

rf . ., »..

Lap,

BARABÁS SAMU. Thnrzó Imre Wittembergben 149

BELICZAY JÓNÁS.

Le^r ; Histoire deP Autriche-Hongrie, ism 363

Henne ain Bhyn : Kulturgeschichte def Judenthums, i>m 528

BOTKA TIVADAR. A magyar ezeréves jubileum idOkérdéséhez 465

BUNYITAY VINCZE.

Két feledésbe ment váradi püspök 332

DEÁK FARKAS. Editiones CollegüHístorici Acad. lit. Cracoviensis. N<* 13— 15 . . 162 A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674. 1678. . 234

Torma K. A limes Dacicus f. része és az aquincumi ampliitheatrum

északi fele ; ism 444

Tanulmányok. írta Gr. Széchen ; ism 603

DEMKÓ KÁLMÁN. Adatok az 161 9-ki pozsonyi orsz^gy ülés történetéhez 431

C. FERDINANDÜS EREMITA. Egy kis hűn kérdés, több nagy között 499

Dr. PEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.

Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

PERENOZY JÓZSEF. Weisskirchen ín seiner Yergangenheit und Gegenwart. Böhm L. ism. 366

FRAKNÓI VILMOS. Tomori Pál élete I. H. UI 289, 378, 723

F. V. A magyar királyi udvar lelkészei 766

HAHPEL JÓZSEF. A Drugethek őseiről í. n 133,207

II

Lap. HAAN LAJOS.

Zipaer Zeit- und Lebensbilder V. Weber ; ism 81

HARTVICüS.

Mátyás Flórián : Vita sanctorum Stephani Begis et Emerici Ducis. Bir. 692

HUNFALVY PÁL.

A székely kérdéshez L II 97, 193

IVÁNYI ISTVÁN.

Bodrog városa és váráról h^'l

JAKAB ELEK.

Adalék Sinkai György életíratához I. II 643, 756

ID. KISS ÁBON. A XVI. századbeli ref. zsinatok ügyében íi78

ZILAHI KISS BÉLA.

Tinódy Sebestyén, kiadja Szilády Á. ; ismertetés 520

A szász provinczia és Szeben városa a XV. évszázban ; ism. . . 616

A deinokratia hazánkban, trta Beksics G. ; ism 628

LÉDEBER BÉLA.

Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges 253

LEHOCZKY TIVADAR.

Adatok a magyar czigányok történetéhez 152

HANGOLD LAJOS.

Thukydydes beszédei. Bászel ; ism 702

Dr. MÁRKI SÁNDOR.

A koronaörzö nemesek naplója 17 90-böl 335

B. MEDNYÁNSZKY DÉNES.

Ocskay László. írta Thaly K. ; ism 24&

n. Rákóczi Ferencz ifjúsága. írta Thaly K. ism 777

ORTVAY TIVADAR.

Az eltűnt régi vármegyék. Pesty Frigyes ; bír 340

ÓVÁRY LIPÓT.

La Storia di Venezia. Irta Molmenti ; bír 356

Otranto felszabadításának 400-ik évfordulója 493

Dr. PAULER GYULA.

Adatok a megyei levéltárak ismeretéhez 403

Még egy szó a millenariumról 747

Dr. PÜLSZKY ÁGOST. Lánczy : A faluközösség eredete j bír 245

III

Lap, PETEOVAY GYÖRGY. A zárni 6a oh.Hti apátságok. Balássy F. ; ism 704

BAJNI88 GY. A zircziek a Hákóczi-korban 155

RIEDL FBIGYE8. A Tisza régi neve 511

SALAMON FEEENOZ.

Uol volt Attila föhadi szállása ? 1

A rómaiság elenyészte Pannóniában s különösen Aquincum vidékén 643

SZABÓ KÁROLY. A királyi regösökről 653

SZÁDECZKY LAJOS. Lengyelföldi levéltárakról. L II 313,414

szilAdy Áron.

A b. Budics-íéle Codex 396

szilágyi ISTVÁN. Har krónikája 1 568

SZILÁGYI SÁNDOR.

£gy államférfi fiatalságából 61

Fabritias Károly 179

Révén Imre 274

A boszorkányok történetéhez 593

SZ. s.

Kin Á. A ref. zsinatok végzései 620

TAGÁNYI KÁROLY.

Valami a Comes szóról 516

TAMASKOVIOS JÓZSEF.

Bertalan kigyója 277

THALLÓCZY LAJOS.

£gy XVI. évszázbeli magyar sportsman 56

A Corpns Jaris negyedik kiadása 1 46

Zimmennann Zsigmondról 690

THALY KÁLMÁN.

Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban I. II 40, 115

Ki volt Csobáncz megvédOje 1707-ben 65

Enyingi Török Imre 67

Felhívás Oömör- és Borsodmegye történetkedvelöihez 712

A sircz-czizztercsiek administratora a Rákóczi-korban .... 768

Éremtani adalék a rézpolturák és libertások éremanyagához . 770

IV

Lap, VÁMBÉRY ÁRMIN. Codex Cumanicus, Gr. Kuun G., bír 157

WEBER SAMU.

A »Zip8er Gteschichte« ügyében 280

Adalék a Xm. Szepesi y áros történetéhez . . ^ 587

NÉV NÉLKÜL VAGY CSAK JELÖLT KÖZLEMÉNYEK. A míyeltség fejlOdése Magyarországban 889—1849. Kerékgyártó Á.

bir. 1. 1 71

Magyar Családélet. Radvánszky Béla I. köt. elsö rész. ism. K s . 75

Báthory Zsigmond erd. fejedelem élete Lénárt J. ; ism. D. F. . . 78

A zarándi ref. egyház megye története ; írta Szász K. ; ism. K— s 80 A zilahi ref. anyaszentegyház története. írta Magyarosy István,

bir. d— 8 170

A békésmegyei műv. tört. 1879—80. évkönyv, ism. K— s .... 267

Héber kűtforrások. Kohn S. ; ism. d-s 268

A keresztyén egyház történelme. Warga Lajos ; ism. e^r .... 270 Lebensgeschichte des Oardinals UtiSenovic. írta UtiSenovic Og. ;

ism. i-d 448

Magyar prot. egyh. monographiák 2. A magyar prot egyház tört.

írta Farkas J. 3. Bihari rumnn írók. írta Márki ; ism. K— s 451

Az £hrenfeId<Codex ; ism. K— s 528

Etienne Dolet, the martyr of the Renaíssance ; ism. K— s .... 532

Lakatos Ottó : Arad története ; ism. á— r 543

Európa mivelOdés tört. írta Rézbányái ; ism. K— s 612

Györ-megye és város anyagi mív. története P. Gy 706

Egy nagybeciiŰ m. irodalomtörténeti kincsnek hitt levélről ... 788

ÁLLANDÓ ROVATOK. Magyar Történelmi Társulat ... 84, 176, 272, 368, 456, 544, 632, 707

Magyar Tudományos Akadémia 89, 547, 790

Vidéki Társulatok 91,460,634,711,793

Irodalmi Szemle 182,371,716,796

Vegyes közlések 94,283,374,461,549,636,719,799

Felhívás 92

Történeti értekezések isk. progi*ammokban 714

Kirándulás 546

Pályadijak 191,460

Történelmi Könyvtár .... 96, 192, 288, 376, 464, 552, 642, 722, 802

A BORÍTÉKON KISEBB ÉRTESÍTÉSEK. A Társulat VIII. fttzete a f. 1881. évi sárosi kirándulás eredményeinek leírását tartalmazza.

HOL VOLT ATTILA FÖSZÁLLÁSA?

BEVEZETÉS.

A múlt pár tized alatt a hun kérdés nem volt napi renden, bár nem aludt egészen soha. Szalay László, Horváth Mihály nem annectálták a hún történelmet a magyarhoz. Attila ki volt tagadva Árpád ősei közül s a hún kérdés előtt zárva volt az ajtó.

De ime ezen termékeny 1880-dik évben az ajtón kizárt kérdés az ablakon keresztül termett előttünk.

A székely kérdés zenéjében jelent meg. Ugyanakkor, mint nyelvészeti tárgyat Vámbéry karon fogva vezette be az Aka- démia plénumába.

Nem ebbe a harczba akarok vegyülni, s egyátalán nem izének háborút senkinek. Az illető bajnokok eligazítják, a meny- nyire eligazítható, eg}'má8 közölt.

£n a hűn kérdésnek más oldalát veszem, mely szintén függő, daczára, hogy annyiszor el volt már döntve : azt, hol állott Attila residentiája ? A múlt században és a mostaniban sok- képen fejtették meg. A székely Benkő József Székely-Udvar- helyen, a szegedi Dugonics Szegednél, a debreczeni Révész Imre Debreczennél, Gyula város történésze, Mogyorósy, Gyulánál, Budapest történészei Ó-Budán adnak főhadiszállást a hún feje- delemnek. A magyar vendégszeretet szívesen látja, kivált a jeles hazafiakat, minőnek Attilát minden párt elismeri.

Hanem van ezen látszólagos tréfának komoly oldala is. Mert az, hogy a múlt század eleje óta Otrokocsin, Prayn keresz- tül Révészig oly sokan foglalkoznak a kérdéssel, melyet positive megoldani, nem tudom, lehetséges-e ? nevezetes tanúiságot fog- Századok. 1881. I. füzet. 1

a HOL VOLT ATTILA

lal magában. Azt, hogy »humana mens horret vacuum.« Hiá- ban mondja egyik-másik tudós: a hunok nemzetiségét eldönteni lehetetlen ; mert az bizonyos, s maga sem tagadhatja, hogy valami nyelve és nemzetisége csak volt a hunoknak, s ha nem tudjuk, mi volt az, hát képzelni akaratlanul is képzel az ember a szerint, a mint valószínűbbnek vél valamit.

így Attila residentiájának kérdésében az a látvány, hogy oly sok kitűnő és lelkiismeretes vizsgáló számos generatión keresztül feszegeti a határozottan el nem dönthetett kérdést, az emberi természet jelzett hajlamának s kiirthatlan ösztönének bizonyítványa.^)

Atalánosan jellemzi ezen műveket, hogy mindabban, a mit mások véleménye ellen felhoznak, többnyire igen erősen állanak, s mindabban, a mivel magok állítását bizouyítni akarják, nem képesek capacitálni az olvasót. A hol támadnak, ott győznek, de a defensivában megvesztik a pert.

Ennél fogva legtöbb reményem lehetne némi babí^^rra, ha sorra lerombolnám mindazon Attila palotákat, melyeket elődeim a haza földjén oly sok munkával, de inkább czifrán, mint szilár- dul építettek. Magam pedig nem építnék semmit helyökbe.

De mi értéke lenne oly munkának, melyről első pillanatra feltűnnék, hogy készítője a legkönnyebb végét fogta a dolognak V Nem ! Csak azért sem fogok czáfolgatni, hanem magam az ere- deti kútfő nyomán kísértem meg, mennyire mehetek megfej- tésben.

I. Uti requisitumok.

De mielőtt a kalandos vállalatra indulnék, meg kell tennem az uti készületeket, bármi hosszasak. A tapasztalt Bacde- cker is azt tanácsolja a touristának, hogy indulása előtt czipője,

^) A kerdes cgc^sz irodalmat s/okott Iclkiisiiicrctességgel s kritikai alapossággal ismertette Kevi'sz Imre »Etcllaka« czímíi ömílló kis mun- kájábau. Debreczen. 1800. P>.eii kívül sokat köszönhet az irodalom Szabó Károly alapos uiüködésenck ezen téren.

FÖSZÁLLÁSA ? 3

esernyője, látcsöve, órája, mágnestűje sat. szerben-számban s jókarban legyen.

A história egyik kalauza a chronologia. Szerencsére a fenn- forgó kérdésnél ez nagy fejtörésbe nem kerül. Elég annyit tud- nunk, hogy Attila és az öt interviewolt Priscus Rhetor mintegy 1430 évvel ezelőtt találkoztak, t. i. mikor a Kr. u. 448-dik vagy 49-dik évet Írták volna, ha szokás lesz vala már akkor a Megváltó születésétől számítni az éveket. A keleti római birodalomban akkor II. Theodosius ül a trónon, uralkodván Kr. u. 408-tól 450-ig; a nyugotiban III. Valentinianus (uralkodik 425-től 455-ig); a hun birodalom felett Attila (433-tól 453-ig). A hunok már lerombolták volt mindazon erődöket, melyek a Duna partján a keleti birodalmat védelmezték Belgrádtól Nikápolyig s azon alól is, sőt a konstantinápolyi utat védő Niszszát is. Végre Sirmiumot is. Ez 441-től 447-ig történt, midőn Theodosius fegyvers5?ünetet köt a hun királylyal. A fegyverszünet tart még Priscus követsége alkalmával, melyről értekezünk. Attila folytonos diplomatiai kötekedést folytatott mind a keleti, mind a nyugati birodalom- mal, úgy, hogy mindig kézügyben volt a >casus belli.« Szünte- len jártak-keltek a követségek. Azt, a melyről mi szólani akarunk, egy főrangú rómaira, Maximinusra bízta Theodosius. Vele együtt utazott vissza egy hun követ Konstantinápolyból Attila udva- rába. Maximinus kiséretében volt Priscus Rhetor, a követség leirója.

A követség nem épen mindennapi viszonyok közt jár el dol- gában. A császár beleegyezésével ugyanis az egyik hun követet : Edék főembert arra bériették fel, hogy Attilát meggyilkolja. A római követség főtagjai Maximinus és Priscus erről semmit sem tudnak ; de a főtolmács Vigil, a terv kigondolója és főeszköze, szintén a követséghez volt csatolva. Ily gyalázatos megbíza- tása volt a civilisált világ küldöttségének a a>barbár« fejede- lemhez, ki a titkot már az első nap megtudta a követség meg- érkezésekor.

Kivánatos lenne tudni azt is, mely hónapokban történt a Maximinus-féle követségnek Magyarországba jötte. Priscus erről hasonlókép nem ad egyenes fölvilágosítást. De abból, liogy bún földön egy nagy zivatar, dörgéssel, villámmal lepte meg,

1*

4 HOL VOLT ATTILA

kétségtelen, hogy a nyári hónapokban kellett ennek az utazásnak történnie. A napok kalendariumi megjelölése annálinkább hiány- zik előadásában, a mi pedig igen tájékoztató lesz vala. De ha télen történik vala is a követség jötte-mente, a fentebbi gonosz és feszült személyes viszonyok miatt bizony melege lehetett mindkét félnek.

A mint a régiek mondták, a chronologia és geograpliia a történelem két szeme fénye. A chronologia után lássuk nagyjából a geographiát, vagy legalább azt az^eszközt, melynek segedelmé- vel tájékozhatjuk magunkat Priscus utazására nézve. Minthogy helyneveket nem említ a hűn területen, csak útja kimérésével lennénk képesek biztosan követni.

Az ü méiiéke útja legnagyobb részére nézve a »napi járó föld,« nem épen határozott mérnöki eszköz.

Azonban nem levén más, mindenek előtt arra kell mértéket találnunk, mit nevez ő egy napi járó földnek.

Priscus Konstantinápolyból Sardicába, vagyis a mai Sofiába érkezvén, azt irja, hogy az, igyekező utasnak tizenhárom napi járó föld. Elég becses útmutatás a mértékre nézve ; de csak látszólag. Mert nincs megmondva, gyalog embernek-e vagy kocsin, vagy lóháton utazónak. Sophia Konstantinápoly hoz 78 német mértföld lehetett az akkori kitűnő római utón is. Osztva 13-mal a 78-at, egy napi járó föld lenne 6 német mértföld.

Ha napjára 6 mértföldet veszünk föl, gyalog embernek sok ; mert ez naponként, rendes katona lépésben, 1 2 órai gyalog- lás. Ki győzné ezt egy húzómban folytatni 13 napig ? Priscus tehát positiv kulcsot csak akkor adott kezünkbe, ha föltesszük, hogy nem gyalog emberre érti a napi járó földet, hanem érti akár lóháton, akár kocsin, de többnyire csak léptetve haladó utasra.

íjegtöbb gondot ád a hadtudománynak, mennyi lehet egy napi járó föld. A katonai tudomány pedig azt mondja a marsról*) :

»A gyalogságnak ahhoz, hogy 5 német mértföldnyi marsot megtegyen, jó, kemény utón 1 3 óra kell, miből 3 óra pihenő.

') Hagyjuk meg ezt a franczia szót, mint hadtudományi műszót, a mngyar}»an Í9, mint megha^ryta a n(fmet.

FÖ8ZÁLLÁ8A ? 5

A tüzérség és lovasság ugyanazt a marsot 9—10 óra alatt végzi. « *) Lehet ugyan hosszabb utat is tenni ; de nem nagyon huzamos ideig. Itt csak rendes és kitartó marsokról van szó. Ha az út rósz, ha a hadoszlopok tetemesen nagyok, ha az időjárás kedvezőtlen, még a fentebbi út is nagy. Egy kocsin vagy lóháton podgyász- szal utazó követség, mely 30 s több személyből áll, a lovassághoz és tüzérséghez hasonlítható úti haladás tekintetében. Az napjában 6 7 mértföldet is haladhat. Már csak ennyiből is gondolhatni, hogy midőn Priscus azt mondja, hogy Sophia Konstantinápolyhoz 1 3 napi járó föld s e szerint középszámítással 6 mértföldnyi haladás esik egy napra, lóháton vagy kocsin való utazást ért. De hozzá- teszi, hogy ez jól igyekező (expeditus) utasnak 13 nap. Kétség- kívül odaérti, hogy a kényelmesen utazónak annyi idő nem elég, s tán neki sem volt az.

De hátha egy követség gyorsabban halad, mint a csapatos lovasság vagy tüzérség ? Lássuk !

Tapodta már számos követség ugyanazt az utat, melyről Priscus szól. Itt járt többek közt Verancz Antal is, s 1553-diki útja nagyobb részéről naplója is fennmaradt.^) Szendrőtől,azaza Mora- vának a Dunába ömlésétől, Nisszáig 4 nap alatt érkezett. A távol- ság 25 német mértföldnyi levén, 6^/4 mértföld haladás esik egy napra. De ha Szendrőtől Drinápolyig való útját vesszük, a mi 91 mértfold, mit 17 nap alatt fogyasztott el, a napi út átlag 5^ 3 mértfbld. Sajnos, hogy naplóját nem találjuk folytatva egészen Konstantinápolyig. Hátra volt vagy 33 mérföld. Ezt 5 nap alatt tette volna meg, napjában 6^/5 mértföldet haladva. Itt nem kell- YÓn többé nagy hegynyergeken éskősziklás szorosokon átvergődni többet haladhatott. Minthogy Sophiától Drinápolyig való útja 8 napot kivánt meg, épen Priscus számítása szerint 13 napi járó fold volt neki is Konstantinápoly.®)

Egy másik magyar követség példáját hozhatom még fel

») Militőr Lexicon (von der Lühe. Adorf, 1836. V. kötet, Marsch szó alatt).

*) Riadta Szalay László. Monumcnta Hungáriáé Historica. írók II. k. 288. 1.

^) Hasonló eredményre jut Revesz Imre is. »EtclIaka< czímü müve 36 lapján.

IIUI. VOLT ATTILA

|íiíír> |>o| iiiiílyiol Uozsnyai Dávid iiai)lnt irt.^) Szól az a Uriiiá- poly í'h líoiislaiitiníVpoly közli útról is, mely miut mondám, szá- initásoiii szoriiil .Sií nóniet mórtföld. Ezeu líozsiiyay 5 uap alatt \(»núlváu korosztül, »j ^ mórltoUU't haladott naponként. De már Sophiától vt'vo az utat a szultán fővárosáig, neki erre nem 13, liánom \^ nap kollott.

Átalában a hojryi viJóken Szendrótöl Drinápolyig Rozs- ny;iY napi jáiv-íoldjoi logieljoM) 4* ^ mérloldnyiek.^) Íme toliát i^* lv*\:ilvx:í!, iV!i."Zol ollátott úri követségek napi közép útja ezen ;i xov.i'oii ■» niöritMiUvtoholo. Midőn Priscus 6 mértfoldnél vala- :v.-.v^'-. UM.»l'«.'i vc</ uapi útnak az út kényelmesebb részében, itt is .* ííMX'.vunioi Yc'tio a/.ért teszi bozzá, hogy 3>expeditus« eml)er ;\i\u: ».!'!i>it. Más helyen magából Priscusból olvashatjuk ki az 5 '.v,.'í:'.VM kó/ép </ámol. Szerinte Attila a Duna vonalától 5 napi \uv íMvl s/..'U'sséi:ben követelte a keleti birodalom területit, hatá- vi'.l Niss^ai akarva megszabni.^) Nissza pedig a Dunától, mint i:\ti'.ik, !*"> mérlt'öld. JViscus idejében még az út a Dunától >íisz- s.aii: s/intoly lehetett, mint a byzanti császár székhelye köze- lében s mégis oda teszi Priscus. hogy ez ^jól menve* öt najú járó tohl. Hogy Priscus Nisszától nem mindig az országúton ment, annak oka, hogy néhol hintve volt a harczban elesettek holttes- teivel.

líennc hát követségeknek, kik Bokád magokkal, sok lóval, 8ok podgyászszal utaznak, egy napi járó föld hegyi vidéken, de úton 5 mértföld, sikou, kemény, csinált utón körülbelül 6.

Azonban Priscus utazásának leglbntosabb része az, mely a mai magyar alföldre terjedt ki. Lehet-e a hegyi utakat a.

*) Mnnuincntíi lluiig. Hist. »Irók« V l II. k. Kiadta Szilágyi Sándor. Kiihil a napló '2^l\, lapján.

^) Koznnyay 7 nap alatt orki-zik Szcniln'í tájáról Nisz8zál»a. Itt ro?*z Itflu'tett az nt, Im^'y a ii.') mortföklliöz ennyi iilo kellett. Napjára V*^ j^ utíinot nit*. esik. Ttídiíí még kíízlifn Jag<MUnál»an vi;\ napot pihenvén. 8 iiapba került a Nisszulia crkezí's. Nisíizától Si»pluáig l*"J nif. S(.pliiát/»1 Fillippopolig szintén 2*J, Filippopt»ltcl Drinápolyig szintén annyi. Mindez '^— ö nnpha kerülvén, a napi liala<láö itt l-g nif.

•) »XiU88f (piinqne diornm itinore, expcdito hoiniiii, ab

tro dÍBtautcin« PrÍBeu;!. tCorpud Ser. IJyz. liouni kiadás 117. 1.^

F08ZALLASA t i

lapályon levőkhöz Lusonlítni ? Nézzünk körűi oly uti-naplókért, melyek régibb időben némileg tájékoztatnak. Bajos kielégítő raj- zot találni.

A mi főuraink, a jobb utú felvidéken vagy Erdélyben, vagy a sik alföldön, száraz időben, legjobb viszonyok közt is alig halad- tuk többet napjában, ha társzekeret vittek magokkal. Útjukat bajos számítás alá vetni; mert az szeszélyes volt. Néha bámulatos röviddé tette az, hogy itt egy sógorhoz, ott egy komához vagy *a pnifhoz< kellett betérni ebédre vagy hálni, nem levén vendéglők. Még az is gyakori volt, hogy egy-egy uti társaság vadászva uta- zott egy-két napi járó földnyire is. Ellenben ha leánykérő, lakodalom, keresztelő, temetés forgott szóban, bezzeg nem kímél- tek se a lovat, se magokat!

Lássunk azonban egy oly alföldi utazást, mely podgyásszal és teteniesb kísérettel folyt. Ilyen Tököly Imréé 1678-ban. mikor N.- Váradtól Fegy vernékig, onnan. 6yöngyösig,'onnan Kecskemé- tig, s innen Szolnokon át ismét N.-Váradig hajhászsza hajdúit.*)

Egész útját, mely igen egyenetlen, nem írom le, csak egyes szakaszait említem, megjegyezvén, hogy mértföld-számításom az i'gyos állomásokra nézve légvonalban történik. Ügy látszik, maga i<. a tavak, folyók be levén fagyva, torony-irányában szelte keresztül a sikot egyik állomástól a másikig.

Január 12-dikén ^jószánútom: (tehát a leggyorsabb menet- tel) a N.-Várad közelében levő Bereg-Böszörményből Fűzes- Gyarmatig érkezett. Ez 5 mf.

17-dikén a befagyott Tiszán át Fegyvernekről Sülyön keresztül Heves-Sz.-Iványra 5 mf. egy negyed hijján.

Innen 18-dikán Gyöngyösre, 5 mf.

24.dikén Abonytól Kecskemétre, azon megjegyzéssel, hogy az út igen jó, 6^/4 mf.

De több napi útja 5 mf. sincs. Sőt Gyöngyös körűi, hol sár volt, három mértföldet sem halad napjában.

A még fiatal, fáradhatlan tevékenységű, s sietős dolgú vezér, kinek kitűnő lovai lehettek, a sík alföldön sok pihenővel, a leg-

1) Moimin. Hiing. Hist. Scriptores Ib. k. 130. 1. Kiadta Torma Károly.

8 nOL VOLT ATTILA

jobb viszonyok közt nem tud többet haladni 5—6 mértföldnél napjában ; mert podgyászszal és kisérettel utazott. S lehetnek-e kedvezőbb viszonyok Alföldünkön, Tiszán túl az utazásra, mint mikor még a Tiszát is oly jég-pánczél borítja, hogy szekere- ket, lovakat bír meg? Annál tartósabban be voltak fagyva a kisebb folyók, a tavak és mocsárok. Jövet Tököly a Tiszán már nem jegén kél által, a szolnoki hidra kénytelen keríílni. De a »Balkány« mocsár jéghátán és szekér járhat. A folyók, mikor nincsenek befagyva, nem csak azért akadályai a szárazi uta- zásnak, mivel az átkelés meglassítja a haladást, hanem mivel kisebb-nagyobb kerülőket kell tenni a révek vagy hidak fölkere- sésére. A mocsárokat pedig tisztes távolokban szeretik kerülgetni a nem mérnök lineázta utak.

Azt gondolom, hogy régi időkben, bármennyire száraz nyári hónapokban a Tiszán túli vidéken az utas sokkal több kerülőt tett, mint téli fagyok idején, s igy Tököly fentebbi napi utjai ama vidékre nézve, légbeli távolságot véve, jóval rövidebbek let- tek volna, ugyanannyi fáradságra. Mentül régebbi időbe megyünk vissza, a folyók ártere annál nagyobb s mocsár birodalma annál terjedelmesebb, s igy a bármely irányba törekvő utazónak annál nagyobb kerülőket kellett tennie. Azért napi útja egyenes légvo- nalban annál rövidebb. De ezen irányok közt is tetemes különb- ség volt. Ha nagyjából kelet-nyugati irányban akart utazni valaki, az sokkal könnyebben eshetett, mintha éjszak-déli, vagy dél-éj- szaki irányban akart egy kitűzött ponthoz jutni. Például könnyebb volt Zarándból Hódmező- Vásárhelyre menni, mint innen vagy Makóról Karczag felé. Mert a Tiszántúli folyók nagyjából kelet- ről nyugatra folynak, s víz választó dombhátaikon az út is könnyeb- ben vonul hosszában. Ellenben éjszaknak tartva, a sok folyón és árterén keresztben kellett volna éjszak felé haladni. Lehetetlen- ség lesz vala egy utasnak ott csak nagyjából is következetes éjszaki irányt tartani. Csak nyugati és keleti nagy kerülőkkel mintegy lavírozva lehetett előrehatolni.

Mindez a Tiszán túli vidékre nézve áll, mig a Duna és Tisza köze, melynek nagy részét mellék-folyók nem szelik, min- den időben könnyebben volt járható.

De különben is a csinálatlan út, vagyis az, melyet az uta-

f/^íí3íAllíra ?

sok BzemiDÍTt't '^ v'ftpk, inmdig kanyargósabb az országutnúl, úgy, h^gy a rj.- . igbím Priscus nem kevesebb kanyargással utaxhatotty miut a hegyek közt, bol csinált utón járt. Továbbá ax űt folytonos puha s olykor süppedékes voIUt, csaknem oly B^ -^-^ ' Tniüt a hegyi kemény utón az olykori hágók. Annálfogva s - menny iségében itt az lesz a maximum, a mi a Prkcus

megbaiározta vonalban a minimum volt : 5 mértföld napjában.

Nyertünk roloa tehát egy középszerű mértéket, de a mely uelkül Priííeu!* Kbetort egyáltalában nem kísérhetmik.

A vállalat még igy ia ^zerlolött kalandos lehet^ ha más iiIxaiTalókkal » kalauy.r)kkal nem látjuk el magunkatv

Kgjik ily ntravalúami Tezetonk, Priscus helyes niegurtéso. A eacoreg leghitelesebb és becsesebb mindazok közt, melyeket Attiláról irtaL De csak má^od kézből^ megcsonkítva s úgy lát- szik elforgatva jutott hozzánk a X. században élt Constantinus F^'""*'"*q'ennétíndejébul, kinek parancsából valamelyik iródiákja k. . eiccerptát csinált belőle. Ha ezt világosan a czim is

meg uetn mondaná, msiga a szöveg elárulná, hogy nem úgy fek- ssik az előttünk, a mint Priscus megírta* Mert egyes részletek, mint Attila udvarának, lakomájának leírása, nemcsak hogy azon korban ritka szemlélő hajlamra és képességre mutatnak, hanem m leírás lm elbeszélés a mellettj hogy az élet eleven benyomását lflkrd:£i vissza, kapcsolatos, indokolt, s logicai nyomokon jár. A hellén irók azon becses törekvése látszik meg rajta, hogy semmit fe hiLgyjun homályban

De épen a helyi és i"ökh*ajzi momentumok oly hiányosan, Hzabatoa^ág g mondhatnám logica nélkül vannak nem előadva, Itanem odavetve, hogy ez csak a más bűne lehet, nem a Priscusé,

Nem könnyű feladat a kritikának eligazodnia rajta. Pris- ca» a leghitelesebb irók közé tartozik. Meg volt benne a jóakarat Arra. hogy jól lásson, s a képesség ie, Miudenben, a miben más régi irók ellenkeznek Priscussal, határozottan Priscusnak Icell ig'Azat adni. Szavai, sőt betűi is becsesek. Egészen bizonyos

ar ' ^1. hogy a hun királyt a hun nem Etelének nevezte,

U M^' nom Budának. Semmiféle későbbi mende-mouda

nem nyom semmit Priscus ellenében. De ugyanaz az író, kinek nundea sora és betűje oly nyomatékos, fájdalom, még sem min-

"lATTif

«f&aiúíÉ

10 HOL VOI/r ATTILA

deuben követhető szó és betű szerint, a ránk maradt szöveg nem is másolat, csak kivonat levén.

Azt gondolom, a kritika itt akkor jár a helyes utón, ha a következő szabályokat tartja szem előtt: 1. Egyes egész tételekot, szavakat, számokat elfogad a leghitelesebb kiadás szerint, de nem fogadja el viivden részben a fogalmazást, úgy, a mint ránk maradt. Es ezt nem fogadja el akkor, midőn az előadás homá- lyos, 8 a styl megbicsaklik. Ez Priscus írói jellemétől idegen vonás, s nyilván a compilator hanyagsága. 2. Ha minden jóhi- szemű kútfőnél valaminek elhallgatása is gyakran használható történelmi argumentumnak, Priscus kivonatára ez föld- rajzi tárgyakban nem alkalmazható; mert nem tudhatjuk, hogy nem beszélt-e ő körülményesen arról, a minek a ránk ma- radt kivonatos szövegben nyoma sincs, vagy hn van nyoma, az igen hiányos. A minek nyoma sincs, arról nem okoskodhatunk ; csak arról, a minek nyoma van. S itt is azt kell tennünk, hogy valahányszor Priscusban szabatosság, idő és helybeli pontos meg- határozás nélküli mondatokat találunk, szintén a kivouatké- szítő hanyagságának tulajdonítsuk.

Különben a kivonat készítő bizonyos systhema szerint lát- szik eljárni. Ha kivonatot akart készíteni, ki kellett hagyogatnia az eredetiből. Fölvette bőven, a mi a szereplő egyének közti érintkezést, beszélgetéseket tárgyjízza. s kihagyta, a mi a külső természeti viszonyokra tartozott. A kivonat kitűnő azon részek- ben, mik emberekre vonatkoznak ; do majdn(»m kritika alatt áll mindabban, a mi a geographiát és topographiát illeti. Ebben nemcsak í>breviter«, hanem >conliise« beszélteti ugyanazt a Pris- cust, ki az élet drámai küzdelmeinek rajzában elég bőbeszédű, világos 8 mondhatnám művész. Csak épen nyomofcaf találunk arra nézve, hogy Priscus eredeti szövegében volt szó a vidékekről, folyókról és az átutazott egyes pontokról is. Es ezeket aligha nem kötelessége szerint tette a compilator. Feladata nem gcogra- phiai, hanem diplomatiai volt : utóbbiban másoló. S mint másoló jeles, a mint rövidítő szerencsétlen.

Do itt az idő az indulásra, ennyi készülődés után!

S kezdjük mindjárt a Dunánál az utat.

FÖ8'/ÁLLÁ8A? 11

II.

Az első szállás.

Eu iiem látom alaposan kétségbevonhatónak azt, hogy K. u. 448-bau, a keleti császár követsége a hun fejedelemhez utaz- ván, a Morava torkolatához nagyon közel kelt által a Duna bal- partjára. Mert bizonyos az, hogy nem Belgrád táján, haneni Szendrönél volt a hun birodalomnak a keleti római birodalomba vezető kapuja. Bizonyos pedig épen Priscusból, ki azt mondja, hogy Margum volt kijelölve az előbbi években állandó vásár- helynek a hunok és rómaiak közt. Már pedig a mai Morava, s az akkori Margus folyó torkolatánál feküdt a hajdani Margum város, a mai Szendrő táján. Ezzel szemben a balparton állott a Constantius nevű erősség. Attila ezt sok más ezen tájon feküdt várral Niszszáig lerontotta, hogy nyitva legyen minden felé a támadás útja számára. De révnek rév maradt Margum kétségkivül, s ha valahol, itt volt összegytijtve az a temérdek sok ladik, mely egész sereg átszállítására látszott szánva lenni. Hiszen a leg- egv'enesebb út épen a Morava mentén vezetett és vezet Magyar- országból Konstantinápoly felé. Margum nem ok nélkül volt választva főérintkezési pontnak a hun és római birtok közt. Semmi más combiuatio mellett az átkelési pontra nézve ily nyo- matékos érvet nem lehet fölhozni.

Pedig van még egy érv, mi azt is magyarázza, miért tetszett Attilának jobban a Duna ezen pontja a többinél. S ez az, hogy itt a balparton nem terjedelmes mocsárok, hanem egy homo- kos fensík terül el, mi megkönnyítette a révhez való hozzá- férhetést.

Egy darab római sáncz is jelöli itt, a Dunának azon félkörű délre hajlásánál azon tér fontosságát^ mely Pancsova és Palánka közt terül el.

A szendrei sziget mai alsó csúcsával szemben fekszik Kubin az ó-magyar Kéve falu. Ennek táján tehették ki Priscust a bal- partra a hun révészek,*) Ha a révtől (a sziget alsó csúcsától) a

*j Mindjárt világos, hogy Priscus szövegének cotnpilatora mily felületes minden materialis dolgokban. Azt állítja, hogy a hiiu hajó mind

12

HOL VOi;r ATTILA

iriíii utat követve, KubiuOD át, egy tcrképen két inértfüldet merek ki, Gaja mai falu tájához érek. »} Ügy látszik, csaknem idáig ért Maximinua fökövet és kísérete^ melybeo Priscus is sze- repel.

Az 5 szavai ezek: j? Miután az Isztereu átkeltünk s a bar- bárokkal (a kisérü huo követekkel) mintegy 70 stádiumot balad- tuok, egy térségen megállitottakj hogy várakozzunk, mig Edekon Attilának jelentést teszee érkezéí^ünkröL Jseliány barbár még velünk maradt, kik vezetöukíll voltak szolgálandók.<i^)

Az a soknak látszó 70 stádium csak 1 és ^,4 geographiai vagyis céraet mértföldet tesz, s igy Gája faluig sem viszen el, mely, mint mondám, két mértföldnyire van a szendr^i révtuk^} Ha vesszük a Dunán való átkelés késedelmeit s a fentebbi mért- földszámot, mely egymagában is egyharmad uapi járás volt, azt kell föltennilnk, hogy dél tájban lehetett, midőn Príscuséknak meg kellett telepedoiök Gája tájékán, a ott vesztegelniük további rendelkezésig.

Miért kellett előre sietnie Edekon hűn főembernek Attilá- hoz, azt Priscus e helyen nem mondja ugyan, de világos késubbi helyeibuL A hnn főember azért ment, hogy ajánlja a követséget, vagy legalább armak egy nevezetes tagját, Vigilt Attila kegyeibe. Edekon volt az, ki Konstantinápolyban szinleg arra vállalkozott volt, hogy ötven font aranyért meg fogja gyilkolni öt. Most előre sietett, hogy elbeszélje magának Attilának ezen kellemes újsá- got, s hiven figyelmeztesse, hogy a követség tagjai közftl egyedid Vigil a cselszövő. Se Maximinus, se Priscus ekkor nem ludtákj miért kellett Edekonnak előre mennie s nekik vára- kozniuk.

Priscus közvetlenül föntebbi szavai ntán így folytatja:

c8upR Idlekvesztü ediíny : egy fatörzsből teknő módjára kivájva* Ilyene- ken hogy lehetett n kövctae'g lovait, melyek nem cseke'ly podgyászazal voltak terhtílve, íUszállítni a Dniián a felyíliigoeíhlssal adús ma- rad. — Yalíimi komp-felét alkahjiafiint a tiitiijok lielytíttesítottek.

^) Hasznáh»m a Tábórkar kiadta 11 gy nevezett ^pSpeeiftlcurtet-t.

*) Priöci Hie torul, Corpus 8críptönim Hi^toríai^ Byzaiitiiiae, Nie- buLr féle bonni (1829,) kiadáe, I. k. 173. 1.

^) 40 etadiuin egy n^met mt (Forbigor L 551. L)

y6B7MAÁnx ?

13

•Em<

1/. átkel«-'S riapjLín) mikor épen vacsoráluük.

fdenk i inbogánt hallunk. Két scvtba érkezett hozzánk,

I azott rcüdelettel, moujtínk Attihihoz. Meghívtuk, hogy előbb vacso- r^báuak velünk. Ük leszálltak lovaikról^ veliiük vacsoráltak s másnap ok voltak kalauzaink S ezen nap közel kilencz órakor f^rkezlüuk Attila itteni satt.r-táborához, levAn neki ilyen

A fentebbi Hzavakbc»l nz út nag^s.'tgát oieglehetus vilúgosau meg lehet határozni; ^ de nincs megmondva, sut jelezve sem, egy lényeges dolog, az iráoy : hogy éjszakra, keletre vagy nyu- I ^tra kelleit-e tartani ?

De azt gondolom . a helyi viszonyok ístmeretéböl nem jliajas eligazodnunk. Mint említettem^ a Morava torkolatával rstembeD, a Duna balpartján egy homokos fennsík terűi el, ma mintegy 7 nígyítzög mt'rtí'Öldnyire,*)

Mintegy közepén szelik a római sáuczok, kiindulva Kubinból, Is ^sxaknak tartva Deliblatig. Onnan éjszakuyugatra Alibunár llldjrségig a sánczok a homok ter illetnek inkább nyugati szélein |hűirií<loak eh*) Azonban a hun király a maga akár állandó, ideiglen való láburát nem iltötte fel se homoksivatagba, 6Z vizű és levegőjű mocsárok szélén, hanem oda, a hol ffrie ritei kap ember, és szarvasmarha* Ilyen pedig ezen a iTidékeo a Karas, síigy Krassó hegyi folyó melléke, mely a nevezett llnaniak fennsíkot kelet felöl rámázza be, hogy Palánkáuál szakad- a Dunába, Ezen folyó vonala mintegy 2 3 mértíoldre esik [Qájától; hová a követséget az elsíí nap letelepítettük. Ezt a SzendrÖtól <jjKz:ik-keleti irányban levő pontot is azért választot- Itam, mert Attila táborhelyét egy valamirevaló folyó, a Krassó jinellé kellett inkább tennem, mint bárhová ezen a vidéken, |tehát az iránynak nagyábnl éjszak-keletinek kellett lenni.

Tudván* nv rv.. L.ii tartani, most lássuk a távolságot A

hEateti bmK»ku< íui uliituck,niclvi't uszerbL^k Bielo*lk'r<l<>iiíÜ£ Dcv*v-

ti^k, tff^í bAtára u I»in>a, <íjíí/uki iiatHr;t dZ Alibunári mocsiimk. Poütu-

f5Xt!ü fiiluk Bstegelvexik: Gi*thaiacx^ PiirU, Ulma, NikoHncz,

A.«^ ., L.Jrii^ Ujfiilu, Dollova, Balványistye^ s a Dmia, (Huufalvy Jáuos

a »Mji^«r Birodalotnt tcrmd«9i«^tt viezoiiyniunk leirásH, II L k. 45ö, L)

*t A tábrtrkar uevexett sjHreíalii) tifrk^iM>i»,

1 4 HOL VOLT ATTILA

föntebbi idézetben azt mondja többek közt Priscus, hogy csak- nem 9 óra volt, mikor a Dunán való átkelés másodnapján Attila táborába érkeztek. Ez, nyári napon annyit tesz, mint délután 3 és 4 óra közt, a mi mai óránk szerint.*) Ebből az látszik, hogy közel egy egész napi járó föld volt Priscusék má- sodnapi útja, azaz körülbelöl legalább is 5 mértföldnyi. De vegyük először ne a másodnapi, hanem az első napi följegyzést. Az első nap ezek mennek véghez: 1. a követség átkel a Dunán ; 2. halad körülbelöl egy harmad napi járó földet, s ezzel dél lehetett, midőn a veszteglő ponton megállapodott. 3. Edekonnak Attila főhadiszállására kellett eljutnia s ezen mindég nagyon elfoglalt fejedelemmel beszélnie, nagyon fontos dologról, s elexpediálni kót lovas embert. 4. Ezen két lovasnak viszsza kellett érkeznie Pris- cusékhoz, mielőtt még beesteledett s tán a nap is lement volna. 2)

Ezen két utóbbi pont alatti dolgoknak mintegy 6 óra alatt kellett megtörténniök. Edekon oda utazására mintegy 3 óra, s a két lovas ember Priscusékhoz érkezésére ismét vagy 3 óra esik. Az érkezők hangos lódobogásából értjük, hogy nem lépés- ben jártak. Trappban egy mérföld egy óra. Tehát Priscusék legfeljebb 3 mértföldnyire lehettek az első nap estvéjén Attila szállásától.

Hogy ha csakugyan nincs benne leirási hiba, (a mit fentebb magunknak adott szabályok szerint föltennünk nem szabad), hogy másnap csak délután 3 4 óra közt érték czélhoz a követek, okához is hozzávethetünk. Hogy a követek a Krassó folyóhoz jussanak, két út közt választhattak. Az egyik a mai főut^ mely akkor is practicabilisabb lehetett, s mely Gájától nyugatnak megy és a Duna mentét nagyából követve, Dubováczon keresz-

*) Görög Js római unpfeljöttcítöl naplementig számította az órá- kat. Napej egyenlőség alkalmával reggd G-tól este G-ig, a római 12 óra oly hosszú volt, mint a mienk. Ekkor a római 0 óra a mi délutáni 3 óránknak felelt meg. Leghosszabb nap idején (a mi széle.^^ségi fokaink alatt) reggel 4-töl este 8-ig a római óra hosszabb volt^ s ekkor a római í) óra = d. !i. 4 óra.

-) A lovasok érkezése ideje uiiffi tÍHyt]V oif'íccr annyit tesz, mint késő délután vagy este/t-M Szabó Károly is, (Uj Magy. Muz. 1850 1851. 554. 1.) testve feléc-nek fordítja.

FÓSZÁLLÁSA? 15

tül tart O-Palánka felé; a Krassó torkolatánál meghajolva, éjszak nyugati irányba megy Gajtaszolon át Grebenáczig. Eme jobb utón, mely a homokterület széleit nyesi, a távolság Gáján felülről egy negyed mértföldet véve hozzá, több, mint 4 mértföld a kisebb útkanyarulatokkal 5 vehető. Tehát egy tisztes- séges napi járó föld. Gyalog mintegy 8 óra lenne pihenés nélkül.

A másik út Grebenáczhoz sokkal rövidebb. Vezet ez éjszak- keletnek egyenesen azon homok- sivatagon keresztül, melyet >kincstári homokc pusztának neveznek (Aerarial Sand-Praedium áll a térképen). Itt nem véve az út görbületeit, a Gája táján meghatározott ponttól Grebenácz egyenesben 2^/2 mértföld, a kisebb kanyarodásokkal közel 3. Itt az útnak terhelt álla- tokkal való nehéz volta a homokban tehette volna egy napi járó földdé, a mi különben csak fél napi lesz vala. De aligha itt ment a követség.

Legvalószínűbb az, hogy Edekon és a könnyű lovas embe- rek a homok-területet torony irányában szelték keresztül, a mennyiben a buczkák vonalai engedték, egy pár órára nem kell- vén kimélniök lovaikat, s három óra alatt meg is tették a nehéz utat, mig a követség a hosszabb, de kényelmesebb úton ballagott a szokott lépésben mindaddig, mig a homokvidék hatá- rán s a Krassó partján elérte ennek legnyugatibb könyökét, éjsza- kon a többinél magasabb homok dombokkal szóval a mai Grebenácz helység táját. Nem mondom, épen a pontot is eltalál- tam. Tehetjük fél, sőt egy egész mf.-del éjszakabbra, Oresáczhoz a táborhelyet.

E szerint Attila egyik hadiszállását megtaláltuk volna. Mind Priscus szövege, mind a körülmények, mind a parancsoló természeti viszonyok összhangzása Grebenácz vidékén mutatja ki azt. De hogy ismeretesebb nevet adjunk, nevezzük azt Attila fejértemplomi táborának. Fejértemplom közel esvén oda.

Idevezet a fentebbieken .kivűl más fontos tekintet is. Attilát a gazdag legelökön, ivó vizén kivűl kétségkivűl a közlekedési vonalak némely bogjai csábitották egy-egy helyen való megszál- lásra, -- szóval a kiválóan hadi szempontok.

Már pedig az a vidék, a hová Priscus a nélkül vezetett

íff HOL VOLT ATTILA

ffi^f^uif hogy további utjának m^^gbatározásábaii fcáriLi el«:l-rg-r* b)iiotbf!MJN^;m W;tt volfia, ^;Iég foDtos pont

Fírj/írfftinploTn vídíkérol elég közelből leheteti szemmel UirUiUí vagy fenyegetni a Dunának nemcsak szendrei. háLrm palánkai rOvOi, h/H a Temes torkolatától a vaskapuig valamennvi /it járó ját. A HZiirazi köziek edíísre nézve Fejértemplom tájának iiyiláMa van a KrasHÓ és az ezéhoz közel torkolatu Xéra vol- g)piii ál. a VaHkapu hegyei közé. utóbbi völgyön az út Mehadiá- lio/ N onnan réHzini a Dunához, részint Karánsebes felé Erdélybe vn/«*l«^tt. KJN/akon Versecz felé Aradnak^s onnan vagy Erdélybe vagy Hz<ígí'<l felé nyilt az út. Ezen környék hadi fontosságára né/vn nem kevéH bizonyító erejűek az ottani római sánczok*. me- lyek ni^li ('gy darabja, Oresácznál üti fel magát.

Végrí! megjegyzendő, hogy a tér, a hol Attila hadi szállá- Hániik hátnii emelkedtek, nem az a tökéletes egyenes sík volt. a niin/í a Hánnág nagy-becskereki vidéke. Mert Priscusék egy dombon nkarnak megtelepedni; de a hunok eltiltják: mert maga a hun király Hátra is a síkon állott. Érdekes hun szokás, hogy a ImiI domb van íh, a fővezér nem azon foglal állást. Milyen liiiele leltei ennél fogva a traditióknak és mondáknak, midőn íizt írj/ik, hogy a mai felső-olaszországi Udine dombját, melyen a vároH feknzik, a hun király azért hordatta össze mesterségesen, liogy főhadi szállásának a síkon meg legyen szokott domináló álláKa!

III. lltban eső folyamok.

Kgy eredményre jutottunk volna tehát, az eddig terjedő uibfin.

Azonban a tovább haladásra nézve is sokat ér egy elég biztosan meghatározott kiindí*lási pont. Azt a körülményt, hogy az előttem értekezők oly kevés . fontosságot tuldajdonítottak Attila ezen egyik főhadiszállásának, onnan magyarázom, hogy némileg praeoccupálta őket a másikhoz való elvezetés útja.

J)e mi, kiknek egyelőre mindegy, akárhová vezet Priscus, cnakhogy a Hzöveg a dolgok és viszonyok természetével har-

pAfixAMAsA ?

17

>üiában álljon, miodig a I(-gk5Helebb esf^ lépísre ij(''zziínk jól Ubuuk ahly ueliogy mc^rsze kaiulikálváu^ ineglábolhatlan mocsá- rok kOxé JQsauuk« a mi nűnd a szöveg ingováujain, mind a Bán- nfiL n kaunyeu megeslictik. A követí^eg lovai Attila

liii' rmpig jül kipilienhették magukat; míg föemberei-

tiek aligha volt nyugta se éjjel, se uajípaL

Attila a keleti császár követségtni, melynek megbízatása orgyilkoHi s7/iíub''kot involvált, ravaí^z módon állt hos^ut. A niH- kölj líogy elárulná a titok tudását, különbféle lelki gyötrödé- Sf^knuk Usnzi ki fiket Rendkirül nehezen jutnak kihal Igatá^boZ; s ükkor ax eUo tidtözlés után szitkokkal halmozta el Vigilt, a tolmácsot l'tóbbit viszszaküldi Konstantinápolyba alkudozási &rfigyek alatt; de valóban azért, bogy meghozván Edekon szá- mára a« 0rg}ilkoiii bérben igért ötveD font aranyat, tárgyi bizo- ojiték legyen kezénél a császár perfidiájáról, Ily zaklatások otán indul továbbá útjára Maximin követ és társai Vigil nélkül, tuiutáij két egész veszteglő napot töltöttek Attila ama szállásán* A lelki hangulat, melyben a tünödö követség volt, nem tudván m'\ * a korábbi években elég ndvai'ias hun király szokatlan

dü: , iüileg magyarázhatná, hogy az uti rajzra vonatkozó ré«zleU«k ogyszerre oly zavarosak. De sokkal valószinübb, hogy a kivonat készitfije volt igen is csendes, azaz álmos lelkiállapot- kan. Az illető hely, mely a tovább utazásra vo mit kőzik s mely- nek tudtommal biteleszégélien egy eludömsem kételkedett, így szól:

» Vigil elmentével (Konstantinápolyba) még egy nap mu- hi^ ÍAtlÜa szállá8án\ másnap északi tájak felé indtil- in: in egy darabig a barbárral együtt haladtunk* egyszer Cíttik iiiá,'* útra térítettek scylha kalauzaink, minthog)- Attila egy faluban volt lakodalmát tartandó egj Eszkám uevÜ leánynyal, l>ár már ííok neje volt, scytha szokás szerint Innen síkságon

vezetett az út , Sok hajókázható

foIy/>ni bukkantunk. Ezek közül a Duna után legnagy<jbbak a Drékon nevű, a Tiga« és a Typbésas, Részint faderékba vájt UdikokuQ keltünk által rajtok, melyeket a folyó melléki lakosok ftzoktak használni, részint összfítákolt kom púkon, melyeket a / t ti f tiltunk s melyekrt a hnrhárvk szekerekben gukkal és a vizenyős helyekre visznek. A íiilukbül 8aEere2tí*k be azámunkra az élelmet, búza gyanánt k'úh»t bor ^ . . -.,f^^/^ _ ^gy liivják a lakósok; a bennünket kisérö szol-

t«í*L X füzí^t. 2

Ai

i£^

18 HOL VOLT ATTILA

gák pedig kölest hoztak magokkal, italt árpából készitve, melyet

a barbárok hámnak neveznek

Hoszszú utat téve s már estenden egy tÓDál ütöttük föl sátrunkat, melynek vize ihat6« sat.